Lineáris szerkezet: A vulkanizálatlan gumi általános szerkezete. A nagy molekulatömeg miatt, külső erő nélkül, a makromolekuláris láncok véletlenszerű tekercs görbe csoportban jelennek meg. Amikor külső erők hatnak és visszavonják az erőket, a huzalcsoport összefonódási foka megváltozik, a molekulalánc visszapattan és erősen hajlamos helyreállni, ebből adódik a gumi nagy rugalmassága.
Elágazó szerkezet: Gumi makromolekuláris láncok elágazó láncainak aggregációja gélekké. A gél rossz a gumi tulajdonságaira és a feldolgozásra. A keverés során a különféle vegyületek gyakran nem tudnak bejutni a gél területére, helyi vakot képeznek, erősítés és térhálósodás képződik, és a termék gyenge részévé válnak.
Térhálós szerkezet: A lineáris molekulák atomok vagy atomcsoportok áthidalásával kapcsolódnak egymáshoz, háromdimenziós hálózati szerkezetet alkotva. A kötési folyamat előrehaladtával a szerkezet megerősödik. Ezáltal csökken a láncszegmens szabad mozgása, csökken a plaszticitás és a nyúlás, nő a szilárdság, a rugalmasság és a keménység, csökken a kompressziós maradandó deformáció és a duzzadás mértéke.
A gumiszerkezet hatása
A gumi erősítő tulajdonságai főként a szakítószilárdságra és a szakítószilárdságra összpontosulnak. Az általános szabály a következő: ha a részecskeméret azonos, a nagy szerkezetű korom erősítő hatása a nem kristályos gumira nagy, és általában nagyobb a szakítószilárdsága és a szakítószilárdsága. A gumiszerkezet a vezetőképességet befolyásoló legfontosabb tényező is. A lánc-dendrites szerkezet könnyen átszőtt vezető utat képez a gumiban, ami javítja a vezetőképességet. A gumi molekulalánca térhálósítható. Ha a gumi külső erő hatására térhálósítás után deformálódik, gyorsan helyreáll, jó fizikai és mechanikai tulajdonságokkal és kémiai stabilitással rendelkezik.
